Amiről most írnék, már lehet többeknek nem túl aktuális. No de én már csak ilyen megfontolt vagyok. ;) Egy hónapja nyílt egy új kávézó a Westend ciki-centibe, név szerint a Starbucks Budapest. Nem vagyunk egy plázázós család, de a kávézókat kedveljük, így T. nejjel egy gyors megbeszélés alapján randiztunk a Niagaránál, ugyanis onnan a legkönnyebben megközelíthető.
Az első benyomás alapján kellemes helynek tűnik. A hangulata megfelelő, bár számomra egy picit zsúfolt a berendezés (a helyiség szűkösre szabásából adódhat), de még a tömegérzés határa alatt van így is. Negatívum a terasz, mely az EU-s normáktól eltérő hazai viszonyok miatt, bagófüstös, így az étkezésre és italfogyasztásra alkalmatlan.
A kínálat azt kell mondjam szegényes. Gyakorlatilag azt, hogy milyen kávé(bab)-ból készítik az italod, nem tudod befolyásolni, noha a pult mögötti állványon, és dekoráció gyanánt a fogyasztótérben is, számos kávékeverék fellelhető (és gondolom meg is vásárolható). Az italok változatosságát tulajdonképpen az adja, hogy magához az alap kávéhoz, milyen adalékot tesznek hozzá. Vagyis leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy egy igazi kávé ínyencnek itt csalatkoznia kell.
A sütemények kínálata nem nagy de még elég változatos ahhoz, hogy bárki megtalálja a számítását. Itt jegyezném meg, hogy a rendelés mikéntje szerintem nem egészen átlátható, ami a tájékoztatás hiányának rónék fel, így, egy a kellőtapasztalat híján lévő vásárló könnyen zavarba jöhet. Szerencsére azonban az alkalmazottak segítőkézsége ezt a hiányoságot jól kompenzálja. A zavarhoz véleményem szerint még az is hozzájárul, hogy (talán a nem hozzáértők számára) van egy napi ajánlat, ami egy ital és hozzá sütemény kombinációja, de ha így kéred, akkor még jön fél tucat kérdés a rendelés pontosítása végett. Persze egy jólfelkészült fiatal, aki tanulóéveit gyorséttermekben töltötte ebédelés címén, nem hiszem, hogy gondban lenne, lévén, hogy az egész hely egy ilyen étterem koncepciójára épül.
Valószínű, ennek köszönhető még az is, ami az én konzervatív neveltetésem, és nem épp tinédzser korom okán még némi visszásérzést keltett bennem, hogy a kávézó alkalmazottai fiatalos közvetlenséggel viszonyulnak a t.vendéghez. Ugyanis a rendelésünk véglegesítése után megkérdezik a nevünket, amire majd hivatkoznak az ital kiadásakor. Számunkra egy kicsit fura volt, amint a pult mögötti kiszolgáló elkurjantja magát, hogy: „Józsinak egy habos kávé jéggel!” vagy „Marcsi vaníliás frappucino-ja elkészült!”. És ha már az ital kiadásnál tartunk, akkor megjegyezném, hogy a kávét egyszer használatos műanyagpohárban szolgálják fel, ami a gyorsétterem koncepció része lehet. Az is igaz, hogy olybá tűnt némi ráfizetéssel kérhetjük bögrében is az italunkat, de ennek nem jártunk utána.
Nem beszéltem még az árakról. A plázához mérten az árai átlagosnak mondhatók. Háromféle „kiszerelésben” kérhetünk italt, melyek az egyszerűség kedvéért legyenek most kicsi(355ml), közepes(473ml) és nagy(591ml). A kicsi 390,- Forinttól kezdődik ami a „mezei kávé” , ennek a közepes mennyiségben 440,- és nagy adagban 540,- Forintban mérik. Az extra drága kategória a krémes vagy gyümölcsös kávék, melyeknek az ára kategóriánként így alakul; 890,- 990,- és 1110,-. A kettő közt még van 4-5 kategória, amiket az egyszerűbb adalékoktól függnek (karamell, tej, csokoládé, stb.). Teából kétféle van, a sima, amit ihatunk forrón vagy jegesen 430,- 490,- 550,- valamint a tejjel is kérhetjük ami így 820,- 920,- 1040,-re módosul. Csokoládéból négyféle van három árkategóriában, melyből a legolcsóbb a 690,-es a legdrágább pedig a kávéhoz hasonlóan 1110,-
Mindent összevetve először is leszögezném, hogy aki Kávézót keres az felejtse el, de ha osztályoznom kéne egy erős 3-ast adnék, ami kedv és hangulat függvényében akár gyenge 4-esre is módosulhatna.